Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,, Messziről lobogva tenger pusztaságon:, Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem, Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben., Rémlik, mintha látnám termetes növését,, Pusztító csatában szálfa-öklelését,, Hallanám dübörgő hangjait szavának,, Kit ma képzelnétek Isten haragjának., Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,, Nem terem ma párja hetedhét országon;, Ha most feltámadna s eljőne közétek,, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek., Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,, Parittyaköveit, öklelő kopjáját,, Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,, ,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.',

Toldi (Előhang)

પ્રિન્ટ
એમ્બેડ

લીડરબોર્ડ

દૃશ્યમાન શૈલી

વિકલ્પો

ટેમ્પલેટ બદલો

આપોઆપ સંગ્રહ થયેલ છે: ?