1) Hogyan ne vesszek el felmerülő konkrét problémák és érintett nevelési kérdések sűrűjében? Hogyan őrizzem meg a fókuszáltságot, hogy ne legyen túl sok megváltoztatandó terület egyszerre? 2) A beavatkozás során a kapott információ szintetizálása, visszatükrözése volt a cél. Illetve megfelelő kérdések alkalmazása, amelyhez a „Kritériumok a hatásos coaching kérdésekhez” elveket igyekeztem alkalmazni. Nem manipulatív, rávezető kérdések feltevése jelentett számomra nagyobb kihívást. 3) A felém tanúsított megfelelési kényszer leépítésével kell majd még dolgoznom a következő üléseken 4) A korábban említett játszma (elvárásoknak megfelelés) fennállását éreztem az ülés elején, ami akkor oldódott, amikor már teljes mértékben a kliens került a fókuszba, nem pedig gyermeke. Amikor arra tudott figyelni, hogy őt mit szeretne elérni és nem az volt a fő szempont, hogy „mi lehet a legjobb a kislányának”. Így talán az ülés végén, mikor kimondta, hogy szeretné tudni, hogy mi a mozgástere, passzívan ugyan, de a saját története részesévé vált. 5) Mi az, ami most visszatartja attól, hogy magától haladjon előre az ügyében? Biztosan a karrier okozza-e a legnagyobb problémát és nem az önértékelés? 6) Az ülés során főleg a jelenlegi helyzet megismerésére törekvő kérdéseket tettem fel, az I-GROW modellt és kérdésbankját használva a téma körvonalazására. Illetve életkerék rajzolását vettem igénybe. 7) Hogyan tudok biztonságos, megtartó légkört kialakítani a kliens számára, miközben még bizonytalan vagyok a coach szerepemben? (A sok előzetes készület, eszköz, illetve pszichológusi tapasztalatom természetesen segít, de mégis kérdés, hogyan lehet egyszerre hitelesnek, mégis biztonságot adónak maradnom). 8) A kliens tudatosságát ismerve volt egy olyan hiedelmem, hogy az én munkámra alig lesz szüksége, eléri ő egyedül is a céljait. Ezen attitűd által egyrészt leértékeltem a saját szerepemet, kompetenciáimat, ami növeli a bizonytalanság-érzésemet, és kihathat az ügyfélre is, másrészt egy túl magára hagyó vezetési stílust is eredményezhet. 9) Mivel a coachingban kezdő vagyok, emiatt sokat készültem az ülésre, konkrét kérdésekkel, vázlattal, tervekkel, így ez segítség volt, hogy ezekből rugalmasan, az ügyfélhez és a folyamathoz alkalmazkodva tudtam kiválasztani az odaillőket.  10) Elsősorban a helyzetértékeléssel kapcsolatos modellekkel (készenlét szintje, Prochaska és DiClemente modellje), és a téma körvonalazásával, célkitűzéssel kapcsolatos eszközökkel készültem, ezek mentén tettem fel kérdéseket. A GROW modell a célkitűzés során vezette a beavatkozásaimat, a megoldásközpontú coaching szemlélete pedig az erőforrás-fókuszban, a coaching ideális eredményével kapcsolatos kérdésfeltevésben segített. 11) Az ülés során a változás fenntartása, elakadások kezelése, motiváció erősítése, akadályok leküzdése voltak a fókuszban. A cél az ügyfél tudatosságának és ezáltal a változást segítő akciókban való kitartásának növelése volt. 12) Amikor mélyebb, már a múltat, gyerekkort érintő kérdések és témák kerülnek elő, azt mennyire érdemes tovább vinni, van-e ennek tere egy coaching folyamatban, vagy próbáljak inkább célzott, akár jövőre irányuló kérdésekkel, strukturált feladatokkal jobban a jelenben maradni? 13) Az ülésen felidéztem több olyan mondatot, elképzelést, amelyeket az ügyfél a folyamat egyes szakaszaiban mondott. Célom az összefoglalás, áttekintés mellett az volt, hogy az ügyfél reflektálhasson a benne esetleg végbement változásra azáltal, hogy megfogalmazza, ezeket most hogyan látja.  14) Kértem, hogy skálázza 1-10 között a céllal kapcsolatos jelenlegi állapotát, amelyben 10 a cél teljes elérése. Ez a megoldásfókuszú coaching módszerei között szerepel.

Önreflexiós kérdések

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?