novella - Kisepikai műfaj. Az olasz "újdonság" szóból ered. Részletezés nélküli, egy szálon futó történet, csak néhány szereplőt vonultat fel, jellegzetes eleme a váratlan fordulat, a mely a kifejletet előkészíti. Szerkezeti egységei: Bevezetés (megismerjük a szereplőket, helyszínt, időpontot); bonyodalom (valami, ami miatt a történetnek folytatódnia kell, probléma, konfliktus stb.); kibontakozás, epizódok; tetőpont (váratlan fordulat, csattanó, a főszereplőnek megváltozik az élete, vagy tudati síkon felismerés, tudatában a felismerés életében újdonságot, változást hoz; megoldás (mi történik utána, az események levezetése) Pl. Boccaccio, Mikszáth, Móricz)., elbeszélő költemény - Verses epikai műfaj, Magyarországon a romantika korában lett népszerű. Szoros kapcsolatot tart az eposszal (Arany: Toldi – a kor emberideálját testesíti meg), esetenként a meséhez közelít, verses formában elbeszél történetet (Petőfi: János vitéz)., regény -  Nagyepikai, többnyire prózában írott műfaj. Cselekménye szerteágazó, időszerkezete lineáris, elbeszélője általában kívülálló. Számos változata, típusa létezik, pl. családi, fejlődési, életrajzi, lélektani, történelmi, karrierről szóló, detektíves, tézises., tragédia -  Olyan történet, melyben hirtelen értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedő hős halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből (katarzis). Pl. Szophoklész: Antigoné., komédia -  Értékhiánnyal indul, és ennek az értéknek a hiánya nevetést vált ki a nézőből. A komikus hatást a bizonyos emberi hibák nevetségessé tétele (jellemkomikum), vagy a színpadi szituációkban rejlő félreértések, az ábrázolt élethelyzet humora (helyzetkomikum) váltja ki. Pl. Moliere: Tartuffe., drámai költemény (emberiség-dráma) - Olyan drámai alkotás, amely a dráma alapvető formai követelményeit betartja (párbeszédek, konfliktusok, jelenetek – tehát színpadi előadásra alkalmas), de a cselekménynél fontosabb a filozófiai mondanivaló (inkább olvasással fogadható be). Mindig az emberiséget foglalkoztató legsúlyosabb kérdések állnak a középpontjában (miért élünk, mi dolgunk a világon stb). Pl. Madách: Az ember tragédiája című műve., dal -  Élményeken alapuló lírai műfaj. Egyszerű érzelmet tisztán, közvetlenül kifejező, kisebb terjedelmű, kerek szerkezetű, egységes hangnemű költemény. Tárgyköre változatos, jellegzetes csoportjai: borról szól,énekli meg, hazafias, szerelmi stb. Pl: Csokonai: Egy tulipánthoz, Petőfi: Fa leszek, ha...,, elégia -  Görög eredetű lírai műfaj, fájdalmas tárgyról, kiengesztelődött hangon szóló költeményt jelent. Elsősorban a hangneméről lehet felismerni: nosztalgikus, lemondó, vágyakozó és fájdalmas, a hiányt fejezi ki. Pl. Berzsenyi: A közelítő tél., himnusz - Görög eredetű lírai műfaj, az óda alfaja, valamely istenséghez fordul magasztos hangnemben. Felépítése: 1. az istenség megszólítása, körülírása, 2. kérés 3. előző tetteinek magasztalása, 4. a kérés megismétlése. Ez a szerkezet felismerhető Szapphó: Aphroditéhez c. versében ugyanúgy, mint Kölcsey művében, mely a nemzethez szól., ballada - Eredetileg ősi népköltészeti műfaj, mely az epikai, lírai és drámai műnem határterületén helyezkedik el. Rendszerint tragikus témát dolgoz fel; szaggatott párbeszédek váltják a lírai monológokat és a lényeges dolgokat kihagyó, ám sejthető epikus részeket (-i homály). Jellegzetes témák: a mennybement leány (Júlia, szép leány), az egymástól eltiltott szerelmesek (Görög Ilona), a megesett lány, a halálra táncoltatott lány stb. A romantika korában ezt az ősi műfajt a műköltészetben élesztik újra. Arany János nagy gondot fordított a lélektani indokoltságra, különösen a megőrülés folyamata foglalkoztatta. (Ágnes asszony)., ars poetica -  A ”költészet mestersége”. Tágabb értelemben minden olyan alkotást ide sorolunk, amely a költői szerepről, a költészetnek a világban betöltött helyéről, a helyes költői felfogásról szól (pl. Horatius, Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez). Szűkebb értelemben egy adott költő saját költői szerepértelmezését jelenti (Petőfi: A természet vadvirága, Radnóti: Első ecloga)., epika -  A középpontjában egy történet áll. Közlője az elbeszélő, aki leginkább kívül áll a történeten , egyes szám harmadik személyben beszél. műfajok pl. az eposz, a regény, a verses regény és az elbeszélő költemény, líra - Szubjektív, belső nézőpontú, érzelemközpontú. Műfajok pl.: az elégia, az óda, a dal., dráma -  Színpadon előadható, formailag párbeszédes. Műfajok: a tragédia, komédia vagy a drámai költemény., karcolat (régebbi nevén karc, rajz)  - Rövid, szellemes, egyetlen problémát felvillantó s a tanulságot világosan megfogalmazó szépprózai műfaj. Többnyire valóságosan megtörtént eseményből ragad ki egy-egy epizódot, amelyhez ironikus hangú, kritikus szemléletű, rövid, szellemes-tanulságos kommentárokat fűz. 20. századi virágzását a modern sajtó nagyarányú elterjedésének köszönheti. Mint heti- és napilapokban rendszeresen közölt írásmű, a tárca rokona, ill. a tárcarovatban publikálják. Irodalmi őseinek a görög novellák, a római szatírák és epigrammák tekinthetők. A magyar szakirodalom megkülönbözteti humorosabb és kiélezettebb csattanóval végződő változataként a krokit, és az inkább egy-egy jellem vagy élethelyzet hangulatos leírását nyújtó tollrajzot. A műfaj úttörői a világirodalomban Thackeray, Dickens, Heine, Csehov, Mark Twain. Nálunk klasszikus mintái Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolatai, a későbbiekben Rákosi Viktor, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Heltai Jenő, Hunyady Sándor, újabb irodalmunkban Fehér Klára ilyen írásai nevezetesebbek., monda - Műfajcsoportjának körébe tartozó történetek valamely valós jelenséghez kapcsolódnak, bennük a tényeket azonban a képzelet átalakítja, felnöveszti, vagy magyarázatokat fűz hozzájuk. Tartalma változatos lehet, kiterjedhet a hiedelmekre, az ezekhez kapcsolódó szokásokra, helyi eseményekre, természeti és társadalmi jelenségekre. Szerkezetileg az egyelemű, egymotívumú történettől a hosszas kompozíciójú történetiekig terjedhet. Elsősorban történeti hagyományokat dolgoz fel egy közösség hőskorából. Két fő alfaja van: a történeti, mely a történeti eseményekhez és helyszínekhez kapcsolódik, és a hiedelem típusú. Megkülönböztetjük az egyes természeti képződményekhez (hegy, barlang, tó) vagy emberi építményhez (vár, rom, híd) kapcsolódó helyieket., abszurd dráma - A második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét., episztola - Görög episztolé 'küldemény' szóból epikolírikus műfaj, valóságos, néven nevezett személyhez írott verses levél, melyet változatos tartalom, hangnem, forma jellemez., idill - Görög eidüllion 'képecske' szóból, melynek latinosalakja idyllium, több értelemben használt műfajmegjelölés. A Kr. e. 3. századi költő, Theokritosz nevezte eidüllionoknak pásztorokról szóló verses, drámai életképeit. Ezek mintájára, de nem drámai, hanem lírai jelleggel írt Vergilius tíz, hexameteres formájú költeményt, melyet eredetileg Bucolica címmel bocsátott közre, de amelyek Eclogae címen váltak közismertté, s az újkorban e két fogalom összemosódott; olyan irodalmi alkotás, amelyben a természet és az eszmény „öröm tárgya, mivel mint valóságost képzelik el”. Ennek megfelelően „ártatlan és boldog emberiség költői ábrázolása a műfaj általános fogalma”, tehát nincs kötve a pásztori tematikához, hanem a költemények a megvalósult eszményt és boldogságot ábrázolják., életkép (zsánerkép) - A leíró költészet egyik műfaja, olyan verses vagy prózai líroepikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét örökíti meg, néhány fő vonást emelve ki, az egyénítést mellőzve. Eredetileg festészeti műfajt jelölt, innen került át a poétikába. A magyar szakirodalom önálló elmevezéssel is megkülönbözteti jellemképnek nevezett változatát, ahol a jelenet vagy pillanatkép-sorozat előterében egy tipikus egyéniség rajza áll, ez voltaképpen a 3. személyben előadott helyzetdalnak is felfogható. A műfaj klasszikus példái Petőfi Sándor Egy estém otthon, A négyökrös szekér, A magyar nemes, Arany János A szegény jobbágy, Családi kör,

Műnemek, műfajok, verstípusok, műfajelméleti fogalmak

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?