Este van, este van: kiki nyúgalomba!, Feketén bólingat az eperfa lombja,, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat., Mintha lába kelne valamennyi rögnek,, Lomha földi békák szanaszét görögnek,, Csapong a denevér az ereszt sodorván,, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán., Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:, A gazdasszony épen az imént fejé meg;, Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta., Ballag egy cica is - bogarászni restel -, Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen, Egy iramodással a pitvarba terem, Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye, Oly hivogatólag süt ki a sövényre., Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja., Benn a háziasszony elszűri a tejet,, Kérő kis fiának enged inni egyet;, Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,, Mint csillagok közé nyájas hold világa., Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:, Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag., Vasalót tüzesít: új ruhája készen,, Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen., Körűl az apróság, vidám mese mellett,, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,, Héjából időnként tűzre tesznek sokat:, Az világítja meg gömbölyű arcukat., A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;, Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol., Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:, E fiúból pap lesz,akárki meglássa!, Legalább így szokta mondani az apjok,, Noha a fiú nem imádságon kapkod:, Jobban kedveli a verseket, nótákat,, Effélét csinálni maga is próbálgat., Pendül a kapa most, letevé a gazda;, Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;, Kutat az apró nép, örülne, ha benne, Madárlátta kenyér-darabocskát lelne., Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:, Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!, Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;, Kinálják erősen káposzta-levéllel., A gazda pedig mond egy szives jó estét,, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,, Homlokát letörli porlepett ingével:, Mélyre van az szántva az élet-ekével., De amint körülnéz a víg csemetéken,, Sötét arcredői elsimulnak szépen;, Gondüző pipáját a tűzbe meríti;, Nyájas szavu nője mosolyra deríti., Nem késik azonban a jó háziasszony,, Illő, hogy urának ennivalót hozzon,, Kiteszi középre a nagy asztalszéket,, Arra tálalja fel az egyszerü étket., Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”, Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -, Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek., De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:, Valami szegény kér helyet éjtszakára:, Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”, Visszajő a lyánka, az utast behíván., Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:, „Isten áldja meg a kendtek ételét is,, (Így végezi a szót), meg az emberét is.”, Köszöni a gazda: „Része legyen benne:, Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”, Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -, Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb., Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;, Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,, Természete már ez magyar embereknek., De mikor aztán a vacsorának vége,, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;, Megered lassanként s valamint a patak,, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad., (1)Beszél a szabadság véres napjairul,, S keble áttüzesül és arca felpirul,, Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -, Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak., Elbeszéli vágyát hona szent földére,, Hosszu terhes útját amíg hazaére., (2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;, És mihelyt a koldús megáll a beszédben:, „Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen., „Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,, Rátekint a vándor és tovább folytatja:, Néma kegyelettel függenek a szaván, Mind az egész háznép, de kivált a leány:, Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:.

Téma

Beállítások

Ranglista

a(z) Kártyaosztó egy nyílt végű sablon. Nem hoz létre pontszámokat egy ranglistán.

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?