Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre., Sárgul az árva diófa zöld terebélye., Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak,, elszállnak ők is a szélben puszta határnak., Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle:, szellő ha bántja az ágat, buknak a földre., Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember,, s bottal az ágak bogára boldogan ráver., Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor,, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol., Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek,, darálók forognak, diós mozsarak döngnek., Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak, s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak., Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak,, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak..

Nagy László: Dióverés

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?