1) Latin 'költői mesterség, költészettan', a gondolati líra világosan elkülönülő költeménytípusa; azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak. a) dal b) helyzetdal c) ars poetica d) óda (görög ódé 'ének') 2) A legelterjedtebb és legszemélyesebb lírai műfaj. Alapvető és egynemű érzelmek megszólaltatója; dramatikus vagy epikus elemet alig használ. Témája a tárgy közvetlen szemléletéből fakad, a lírai én áttétel nélkül szólal meg benne. Szerkezete egyszerű, terjedelme általában korlátozott, hangulata egységes. Többnyire azonos típusú strófákból épül, ezeket az ismétlődések is rokonítják. Története összefonódik a dallammal, zenekísérettel, egyes korokban nem is képzelhető el önálló szöveg-, csak énekvers. a) dal b) játékvers c) panaszdal, panaszének d) ars poetica 3) Szomorkás hangulatú költemény, ha a valóság és az ideál nem felel meg egymásnak, az eszmények nem találhatók meg a valóságban, s ezért a költő rezignáltan szólal meg a) epigramma (gör. 'rávésés, felirat') b) szabadvers c) elégia d) dal 4) Az ókori költészetben alakult ki a halottakat jellemző, varázsige gyanánt használt mondásokból. Ez vált felirattá kőbe vésve a síremléken. Tömörnek, találónak kellett lennie, ezt szolgálta az ellentétekkel való jellemzés. Csak valamely tény (tárgy) és a hozzá kapcsolódó szellemes megjegyzés egységében jöhet létre, így a műnek két része van: expozíció (előtag) és klauzula (utótag); és kapcsolatuk gyakran ellentétes. a) himnusz (görög 'dicséret, magasztalás') b) epigramma (gör. 'rávésés, felirat') c) játékvers d) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) 5) Olyan költői mű, melyben a gúny valamelyik formája a meghatározó, s ezzel elutasít és nevetségessé tesz személyeket, magatartásokat. Már az ókorban fejlett volt, a középkorban is virágzott a diákdalok, vágánsdalok révén, s máig is eleven. A magyar irodalomban Janus Pannonniusnál jelenik meg először, nagyon jellemző volt a 19. század költészetére (Petőfi A magyar nemes, 1845; Okatootáia, 1847; Pató Pál úr, 1847), és napjainkig virágzik. a) óda (görög ódé 'ének') b) gúnydal (gúnyvers) c) epigramma (gör. 'rávésés, felirat') d) elégia 6) A dal azon formája, amelyben a költő magát egy másik személy (leginkább népies alak) helyzetébe képzeli, vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő. A műfajváltozatot a 18. században Faludi Ferenc honosította meg irodalmunkban (Pipárul), találkozunk vele Csokonai költészetében is (Szegény Zsuzsi, a táborozáskor, 1802); népszerűvé a reformkorban válik (Vörösmarty Laboda kedve, 1829; Petőfi Befordúltam a konyára, 1843), belőle fejlődött ki a zsánerkép, melyben a (költő helyett) hőse kap nagyobb jelentőséget. Ennek uralkodó hangvétele a kedélyesség, a humor. a) helyzetdal b) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) c) óda (görög ódé 'ének') d) ars poetica 7) Költői és liturgikus műfaj, az ódai műfajcsoport tagja, melynek tárgya és alkalma valamely istenség, esetleg elvont eszme, természeti erő vagy isteni tulajdonságokkal felruházott ember dicsérete. Az egyik legősibb lírai műfaj, a mitikus világképű kultúrákban mindenhol fellelhető. a) himnusz (görög 'dicséret, magasztalás') b) óda (görög ódé 'ének') c) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) d) önmegszólító vers 8) Olyan művek, amelyek lényege a ritmusnak és a képeknek sajátos zeneiségben való eggyé olvadása. A ritmus igen változatos és általában szimultán jellegű. A megnevezést elsősorban Weöres Sándor egyes alkotásaira alkalmazza a szakirodalom (Valse triste, A tündér, Őszi éjjel...) a) panaszdal, panaszének b) játékvers c) életkép (zsánerkép)   d) elégia 9) Olyan vers, amely szakaszait, sorait, betűit úgy helyezi el, hogy valamilyen kép, alakzat rajzolódjon ki belőlük. Hagyományosabb formájában egy „szabályos” versszöveget rendez el képszerűen a szerző, mint például Apollinaire (A megsebzett galamb és a szökőkút, 1918) vagy Radnóti Miklós. A másik típusában már nem – vagy alig – szerepel folyamatosan összefüggő szöveg, a betűsorok is képi elemként jelennek meg. Ebben a futuristák voltak az úttörők. Már a késői görög költészet is ismerte, majd a reneszánsz újította fel s kedvelték a német barokk költők is, legsűrűbben azonban az avantgárd irányzatokban fordul elő. A magyar költészetben Kassák, Babits, Radnóti, Illyés és Weöres is alkalmazta, Nagy László pedig egész ciklust állított össze ilyen verseiből.. a) elégia b) helyzetdal c) képvers (kalligramma) d) óda (görög ódé 'ének') 10) A 18-19. századra kialakult hagyományos felfogás szerint a lírai költészet egyik nagy műfajcsoportját képviseli a himnusszal, ditirambussal, rapszódiával együtt. Emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű, terjedelmesebb költemény, melyben az érzelmi hatásra való törekvés, a gondolati-intellektuális közlés szándéka és az egyetemes érvényű felismerés igénye egyszerre van jelen. A műfajmegjelölés eredeti jelentése: általában pengetős hangszer által kísért dal (megkülönböztetésül pl. az elégiával, azaz a fuvola által kísért dallal szemben). A műfaj még a legújszerűbb változatában is szívesen használja a leghagyományosabb retorikai-stilisztikai fordulatokat, megoldásokat. a) képvers (kalligramma) b) óda (görög ódé 'ének') c) panaszdal, panaszének d) játékvers 11) A gondolati költészetnek egy sajátos ága. Jellegzetessé a 20. században váló verstípust jelöli, amelyben a költő önmagát szólítja meg valamilyen kiélezett élethelyzetben. A verstípus elsősorban nem válságot, hanem a válság legyőzését, annak akaratát fejezi ki. A verstípus legtöbb alkotása egyoldalú dialógus, melyben két magatartáspólus kerül szembe egymással, melyeknek összeütközése során megszületik az ambivalens érzelmek gondolati összegzése s a reális megoldás. A műfaj alkotásaiban gyakori a létösszegzés. A verstípus régebbi példái: Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas, 1823; Vörösmarty Mihály Fogytán van napod, 1855; Arany János Mindvégig, 1877; 20. századi alkotások: Babits Mihály Csak posta voltál, 1932; Kosztolányi Dezső Számadás, 1933; József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat, 1937. a) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) b) helyzetdal c) önmegszólító vers d) képvers (kalligramma) 12) Különböző műformájú lírai alkotások gyűjtőfogalma. A költői megnyilatkozás egyik legáltalánosabb típusa, melyben a szerzőt mindig valamilyen fájdalom készteti megszólalásra. Egyik formája, a halottsirató már a költészet legősibb csírái között kialakulhatott. A régebbi időben dallamhoz kapcsoltan élt, a későbbiekben azonban kialakultak tisztán irodalmi változatai is. Alműfajai a gyászdal, a siratóének, a búcsúztató, az istensirató, a planctus, az epicedium, a jeremiád, a búcsúdal, a bujdosóének, a kesergő. a) epigramma (gör. 'rávésés, felirat') b) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) c) képvers (kalligramma) d) panaszdal, panaszének 13) Olyan költői szöveg, amelyet nem verssorokba, hanem próza formájúra tördelnek. a) elégia b) prózavers (prózaköltemény) c) epigramma (gör. 'rávésés, felirat') d) szabadvers 14) Mai értelemben olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, de nem versritmussal, hanem prózaritmussal rendelkezik, esetleg minden ritmust mellőző és rímtelen próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, gyakran megtartja a gondolatritmust. A fogalom kezdetben – a 17. századtól – a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak, ütemek ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. a) idill b) önmegszólító vers c) panaszdal, panaszének d) szabadvers 15) Verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problémái. A drámai építkezés leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a komikus sem. a) játékvers b) ballada c) óda (görög ódé 'ének') d) ars poetica 16) A leíró költészet egyik műfaja; olyan, verses vagy prózai líroepikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét örökíti meg, néhány fő vonást emelve ki, az egyénítést mellőzve. Eredetileg festészeti műfajt jelölt, innen került át a poétikába. A magyar szakirodalom önálló elnevezéssel is megkülönbözteti jellemképnek nevezett változatát, ahol a jelenet vagy pillanatkép-sorozat előterében egy tipikus egyéniség rajza áll; ez voltaképpen harmadik személyben előadott helyzetdalnak is felfogható. A műfaj klasszikus példái Petőfi Sándor Egy estém otthon, A négyökrös szekér, A magyar nemes, Arany János A szegény jobbágy, Családi kör. a) képvers (kalligramma) b) gúnydal (gúnyvers) c) életkép (zsánerkép)   d) önmegszólító vers 17) Epikolírikus műfaj, valóságos, néven nevezett személyhez írott verses levél, melyet változatos tartalom, hangnem, forma jellemez. a) ballada b) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) c) idill d) helyzetdal 18) A görög eidüllion 'képecske' szóból, melynek latinos alakja idyllium, több értelemben használt műfajmegjelölés. A Kr. e. 3. századi költő, Theokritosz nevezte eidüllionoknak pásztorokról szóló verses, drámai életképeit. Ezek mintájára, de nem drámai, hanem lírai jelleggel írt Vergilius tíz, hexameteres formájú költeményt, melyet eredetileg Bucolica címmel bocsátott közre, de amelyek Eclogae címen váltak közismertté, s az újkorban e két fogalom összemosódott; olyan irodalmi alkotás, amelyben a természet és az eszmény „öröm tárgya, mivel mint valóságost képzelik el”. Ennek megfelelően „ártatlan és boldog emberiség költői ábrázolása a műfaj általános fogalma”, tehát nincs kötve a pásztori tematikához, hanem a költemények a megvalósult eszményt és boldogságot ábrázolják. Az irodalmi gyakorlat azonban a későbbiekben sem igazodott a meghatározáshoz. a) elégia b) episztola (görög episztolé 'küldemény' szóból) c) szabadvers d) idill 19) A leíró költészet egyik műfajcsoportja. Azok a művek tartoznak ide, amelyek nem kizárólag, de meghatározó mértékben az embert körülvevő élő és élettelen természeti környezetet jelenítik meg, beleértve az ember által alkotott épületeket, tárgyakat. A természetleírás része is lehet egy nagyobb műnek. Szoros értelemben vett tájköltészet Európában a felvilágosodás és a romantika szülötte. A megjelenített dolog nagyon gyakran érzelmek, hangulatok kifejezésére szolgál. A 20. században is jelentős, de gyakrabban kapcsolódik más témakörökhöz. A magyar irodalomban megjelenik Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel költészetében, a tematika azonban Petőfi Sándor életművében teljesedik ki (Az alföld, 1844; A csárda romjai, 1845; A Tisza, 1847; A puszta télen, 1848; Kiskunság, 1848). A 20. században megváltozik a tájlíra jellege (Juhász Gyula Tiszai csönd, 1910; József Attila Nyár, 1930; Holt vidék, 1932; Külvárosi éj, 1932; Téli éjszaka, 1933). a) életkép (zsánerkép)   b) képvers (kalligramma) c) játékvers d) tájköltészet (tájleíró költészet, tájleírás)

Lírai műfajcsoportok

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Téma

Beállítások

Kapcsoló sablon

Interaktív

Automatikus mentés visszaállítása :?