himnusz - egykor Istent és a szenteket magasztaló, patetikus hangvételű költemény volt. Ma már így nevezünk minden olyan költeményt, amely valamely magasztos tárgy, eszme (istenség, természet, haza, igazság, bátorság, szerelem stb.) költői dicsőítése. Felfokozott érzelmi állapot és emelkedett hangvétel jellemzi. Többnyire valamilyen hiány megszüntetésére vonatkozó kérést fogalmaz meg., a himnuszok szerkezeti felépítése - megszólítás, könyörgés, utalás a szubjektum válságára, a vége emelkedett, hirdeti a nehézségek felett aratott győzelmet., refrén - ismétlődő verssorok a szakaszok végén: Gyönyörűm, te segíts engem!, Gyönyörűm - magasabb rendű, eszmei lény megszólítása, műfajmegjelölés - Nagy László verscímeiben gyakori, Himnusz minden időben - 1958-ban írja, dalszerű himnusz, 1 - 3. szakasz - a siralomvölgyben a szépséget mutatta fel, 4 – 7. szakasz - a siralom és a segítségre szorulás indokoltságát emelte ki, 8. szakasz - összegző szakasszal a mű egy újabb szintre lendül át, 9. szakasz - átvezető jellegű szakasz, addig ugyanis a megszólító csak a refrénben van jelen, 10 – 12. szakaszok - főalakja a könyörgő személy lesz, a fény motívumköre - az első 3 és a 12. versszakban: napvilág,sugarak,arany-kupola, felragyog , 4 - 10. szakasz - a veszélyeztetettség és a harc képei sorjáznak: harctéri sebek, hazátlanok, nyomorúság, dutyi - a szlengből kölcsönvett kifejezés, jelzők, jelzős szerkezetek, metaforák - szivárvány-szemöldökű, napvilág lánya, lángölű, szárnyaló lendületű költemény - Nagy László verse ilyen himnuszváltozat,

Nagy László: Himnusz minden időben

بواسطة
تضمين

لوحة الصدارة

النمط البصري

الخيارات

تبديل القالب

استعادة الحفظ التلقائي: ؟