Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel,, nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel;, bal sors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!, Őseinket felhozád Kárpát szent bércére,, általad nyert szép hazát Bendegúznak vére., S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának,, Árpád hős magzatjai felvirágozának., Értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél,, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél., Zászlónk gyakran plántálád vad török sáncára,, s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára., Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben,, s elsújtád villámidat dörgő fellegedben,, most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk,, majd töröktől rabigát vállainkra vettünk., Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének, vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének!, Hányszor támadt tenfiad, szép hazám, kebledre,, S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre!, Bújt az üldözött s felé kard nyúl barlangjában,, szerte nézett, s nem lelé honját a hazában., Bércre hág és völgybe száll, bú s kétség mellette,, vérözön lábainál, s lángtenger felette., Vár állott, most kőhalom; kedv s öröm röpkedtek,, halálhörgés, siralom zajlik már helyettek., S ah, szabadság nem virúl a holtnak véréből,, kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből!.

Kölcsey Ferenc: Himnusz

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?