Nekünk Mohács kell - Ha van Isten, ne könyörüljön rajta; veréshez szokott fajta., Istenhez hanyatló árnyék - Szent Képzelés, örök hit-balzsam, ki létlenül is leglevőbb, meghajlok szent Szined előtt, s akarom, hogy hited akarjam., A Sion-hegy alatt - Borzolt, fehér isten-szakállal, tépetten, fázva fújt, szaladt az én uram, a rég feledett, nyirkos, vak őszi hajnalon (...), Hunn, új legenda - Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga, Hulltommal hullni: ez a szolga dolga, Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel., Héja-nász az avaron - Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk Felborzolt tollal, szerelmesen., Elbocsátó, szép üzenet - S mindegy, mi nyel el, ár vagy salak, Általam vagy, mert meg én láttalak, S régen nem vagy, mert már régen nem látlak., Hiszek hitetlenül Istenben - Minden titok e nagy világon, S az Isten is, ha van, S én vagyok a titkok titka, Szegény hajszolt magam., A Tisza-parton - Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn. A szívem egy nagy harangvirág, S finom remegések: az erőm., Új vizeken járok - Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze. Röpülj, hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse., Emlékezés egy nyár-éjszakára - Csúfolódóbb sohse volt a Hold, Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt, Kocsi-út az éjszakában - Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomorú vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold., A föl-földobott kő - Mindig elvágyik s nem menekülhet Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint., A magyar Ugaron - Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág. Hej, égig nyúló gizgazok, Hát nincsen itt virág?!, Őrizem a szemed (Csinszkának) - Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád, S várok riadtan veled., Sípja régi babonának - Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem, Sátor-sarkon bort nyakalva Koldus-vásár közepében.,

Ady-versek

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?