Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,, Messziről lobogva tenger pusztaságon:, Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem, Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben., Rémlik, mintha látnám termetes növését,, Pusztító csatában szálfa-öklelését,, Hallanám dübörgő hangjait szavának,, Kit ma képzelnétek Isten haragjának., Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,, Nem terem ma párja hetedhét országon;, Ha most feltámadna s eljőne közétek,, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek., Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,, Parittyaköveit, öklelő kopjáját,, Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,, ,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.',

Toldi (Előhang)

szerző:
Beágyazás

Ranglista

Vizuális stílus

Beállítások

Kapcsoló sablon

Automatikus mentés visszaállítása :?