Sajtot talált a holló, fölvitte a fára. Róka koma a sajtot nagyon megkívánta., Magas a fa, magasan ül a holló rajta. Csőréből a zsákmányt azért is kicsalja!, „Holló asszony – szól neki –, örülök, hogy látom; nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!", Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg. Rá a róka: „Tollánál, termeténél nincs szebb!”, Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot. A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog, Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja: „De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!, „Rút a hangom? – a hollót elfutja a méreg, s károgni kezd. – Ez neked nem elég szép ének?", „De még milyen!” – nevet a róka, és a sajttal, mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.,

Szakaszok sorbarendezés Holló és a róka

de
Încorporează

Clasament

Stilul vizual

Opţiuni

Comutare șablon

Restaurare activitate salvată automat: ?