kiteszi a lelkét, eladja a lelkét az ördögnek , beletapos a lelkébe, egyet mondok, kettő lesz belőle, repes a lelke örömében, nincs ott egy teremtett lélek sem , majd ha fagy, hó lesz nagy , tudja, honnan fúj a szél, villámokat szór a szeme , arcára fagyott a mosoly, belepte a dér a haját , elfelhősödött a szeme, úgy érte, mint derült égből villámcsapás, elönti az agyát a vörös köd, jégre visz valakit, nem ér egy lyukas garast sem, egy hajítófát sem ér, felmegy benne a pumpa, a haja szála sem görbül, alulról szagolja az ibolyát, fél lábbal már a sírban van , a kancsó fenekére nézett, keresztbe áll a szeme, azt sem tudja, fiú-e vagy lány, madarat lehet vele fogatni, kiengedi a gőzt , a hetedik mennyországban érzi magát, ebből tizenkettő egy tucat, ha száz kezem volna, akkor sem bírnám, rájött az ötperc , hetvenhétszer megmondtam már, fejjel megy a falnak, megette már a kenyere javát, olyan anyámasszony katonája vagy, összecsapnak a feje fölött a hullámok, jön még kutyára dér, hallgat, mint süket disznó a búzában, nem erőszak a disznótor, Dunát lehet rekeszteni vele, felesleges, mint az ötödik kerék, derült égből villámcsapás, ember embernek farkasa, ahogy esik, úgy puffan, nagy fába vágta a fejszéjét, kemény fából faragták, maga alatt vágja a fát, rossz fát tett a tűzre, a falnak is füle van, Farkast emlegetnek, a kertek alatt jár. , fején találja a szöget,

Tabela

Vizuelni stil

Postavke

Promeni šablon

Vrati automatski sačuvano: ?