A programozás tanulása közben teljesen természetes, hogy a kód nem fut le elsőre, és elakadok., Ilyenkor tehetetlennek és dühösnek érezhetem magam, ha nem látom, hol csúszott el a folyamat., Ha odamegyek a tanárhoz, és ő elutasítóan reagál, vagy nem ad azonnali választ, az rosszul eshet., Emlékeztetem magam: a tanár nem azért nem segít, mert haragszik rám, hanem mert arra ösztönöz, hogy önállóan gondolkozzam., Belátom, hogy ha a tanárok készen odaadják a megoldást, abból hosszú távon nem tanulom meg a kódolást., Mielőtt újra segítséget kérek, megpróbálom pontosan átolvasni, hogy mit ír ki a hibaüzenet a képernyőn., Megpróbálhatom megnézni a füzetemet vagy az előző, jól működő feladataimat, hátha ott van a minta., Ha ezek után sem boldogulok, igyekszem egy új, felnőttesebb módszerrel megszólítani a tanárt., Ahelyett, hogy azt mondanám, hogy „Ez nem megy”, megpróbálom megmutatni neki a konkrét kódrészletet., Használhatom ezt a mondatot: „Szeretném megérteni, miért kapom ezt a hibaüzenetet, miután már megpróbáltam módosítani ezt a sort.”, Ha a tanár látja a monitoron, hogy már tettem erőfeszítést a javításra, sokkal elismerőbben fog hozzám fordulni., Amennyiben a tanár még ekkor is túl elfoglalt, megpróbálhatom megkérdezni a padtársamat vagy egy olyan osztálytársamat, aki már készen van., Belátom, hogy az internetes keresés (pl. Stack Overflow ) is egy teljesen normális és modern programozói technika., Büszke lehetek magamra, mert az elutasítás ellenére sem adtam fel, hanem higgadt, érett módon kerestem a megoldást a problémámra.

Leaderboard

Visual style

Options

Switch template

Continue editing: ?